Hogyan óvjuk meg gyerekeinket a közlekedési balesetektől?

A szülő, mint modell által közvetített minta hamar beépül a gyermekek közlekedési magatartásába, ezért nagyon fontos, hogy akár gyalogosként, kerékpárosként vagy autósként egyaránt jó példával találkozzanak.

Köztudott, hogy a közlekedés legveszélyeztetettebb résztvevői a gyermekek. Fejlődésük, önállóságuk kialakulásához hozzátartozik a közlekedésre nevelés is, ami elsősorban a szülői példamutatáson alapul. A gyermekek szemével nézve az utca teljesen más alakot ölt, mint ahogyan azt a felnőttek látják. A szakemberek gyakran felhívják a figyelmet arra, hogy a közlekedő gyermek másként lát, hall, gondolkodik és cselekszik, mint egy felnőtt. Tudomásul kell vennünk, hogy életkori sajátosságai, pszichológiai adottságai határozzák meg teljesítőképességét és ezek bizony a közlekedésben betöltött szerepük szempontjából is bizonyos korlátokat jelentenek számukra.

A gyermekek figyelme általában kevésbé koncentrált, mint a felnőtteké. Elsősorban a nekik fontos dolgokra (tárgyakra, történésekre) összpontosítanak és eközben minden mást figyelmen kívül hagynak, érdektelenné válik számukra.
 
A 3-6 éves gyermekek a közlekedési környezetről alig rendelkeznek tapasztalatokkal. Számukra a külvilág tele van új és érdekes helyzetekkel, történésekkel, amiket fel akarnak fedezni. Az óvatosság fogalma ekkor még ismeretlen számukra, ezért fontos a felnőtt tanítása. Magatartásukat elsősorban a spontaneitás irányítja, és bár a különböző zajokat korán meg tudják különböztetni egymástól, az irány meghatározása még gondot okoz. Hallás után sokszor tévesen értelmezik, honnan is jön a jármű, amelyet még nem látnak. A távolságot is az eltérő módon mérik fel.

A felnőttek hajlamosak túlbecsülni a gyermekek veszélyérzékenységét. Nem veszik figyelembe a fejlődési folyamatokból adódó életkori sajátosságaikat, és az átlagos képességű gyermekekről is azt feltételezik, hogy a közlekedésben felnőttként fognak viselkedni. Miközben igen gyakran maguk a felnőttek szolgálnak rossz példával. Számos szülő sincs tudatában
annak, hogy gyermekük közlekedési magatartásának alakulásában rendkívül fontos tényező az általuk mutatott példa.

A mind hatékonyabb baleset-megelőzés érdekében, már kisgyermek korban el kell kezdeni a tudatos közlekedésre nevelést, melynek elsődleges célja, hogy a gyermekek megismerjék a közlekedési helyzeteket és veszélyforrásokat. Sok szülő nem is ismeri a helyes, követendő magatartásmódokat, amelyek a gyermekek közlekedésbiztonságát erősítik. A kicsik legtöbbször csak a jól ismert "légy óvatos!", „odafigyelj” "vigyázz magadra!" intelmeket hallhatják.

Pedig ami igazán eredményes, az a valódi közlekedési helyzetekben történő gyakorlás. Igaz, ez a nevelési módszer jóval több kreativitást és időt igényel, de a befektetett energia a gyermekek biztonságának növelésében hasznosul.

Az iskola és a szülők közös feladata a gyermeket felkészíteni a biztonságos közlekedésre, illetve megfelelőképpen motiválni őket ezen a téren. A helyes közlekedési magatartás elsajátításában nagy szerepe van a gyakorlásnak, amelynek több módja ismert.

Például az óvodába, iskolába vezető úton már jóval a tanév megkezdése előtt lehet gyakorolni. Arra azonban vigyázni kell, hogy az adott útvonal legveszélyesebb helyein ne rögződjön az indokolttól óvatosabb viselkedési minta. A veszélyes helyekre fel kell hívni a gyerekek figyelmét, meg kell mutatni, tanítani, visszaellenőrizni az ott alkalmazandó helyes  közlekedést, de ezt nem szabad túlzottan hangsúlyozni, mert ennek eredményeként az út más szakaszain a gyermekek figyelme lankadhat.

Az első hetekben mindenképpen célszerű elkísérni őket az iskolába, sőt, a tanórák végeztével értük is kell menni, egészen addig, amíg az utat és annak jellemző forgalmi viszonyait meg nem ismerik, meg nem szokják. Ez idő alatt a felnőtt kísérő feladata, hogy rendszeresen, szabályszerűen gyakoroltassa a gyermekkel a helyes közlekedést és a veszélyhelyzetek felismerését. Azonban arra vigyázni kell, hogy a túlzott féltés nehogy szorongást váltson ki.

Mivel a gyermek előbb-utóbb egyedül jár iskolába, ezért ennek szem előtt tartásával célszerű megválasztani az oda vezető útvonalat. Ne feltétlenül a legrövidebb, hanem a legbiztonságosabb utat válasszuk, lehetőleg olyat, amelyet az iskolások gyakran használnak. Az egyedül járó gyerek elábrándozik, ami az adott helyzetben akár veszély forrása is lehet. Az együtt haladó gyerekcsapat az iskola közelében már messziről észrevehető, és ez rendszerint óvatosságra inti a gépjárművezetőket.

A gyermekek biztonságos közlekedését segíti elő, ha otthonról időben indulnak útnak, így nem kell sietni. Az izgalom, a rohanás, az elkéséstől való félelem növeli a baleset kockázatát. Általában az iskolába menet a gyermeknek nincs ideje és alkalma a játékra, hazafelé viszont már nagyobb a kísértés. Ha többen találkoznak, akkor gyakran előkerül a labda is. Rá kell szoktatni a gyerekeket és meg kell követelni tőlük, hogy tanítás után késedelem nélkül, mindig ugyanazon az útvonalon menjenek haza. Azt senki ne engedje meg, hogy az utcán játsszanak.
Rendkívüli időjárási viszonyok (eső, köd, vihar) esetén fontos, hogy a kisiskolás felnőtt kísérővel közlekedjen. Havazáskor is célszerű elkísérni, hiszen ilyenkor a hó tompíthatja a járművek zaját, a vastag sapkában pedig rosszul is hallhat, így esetleg később veszi észre a közeledő járművet.

Fontos, főleg a téli időszakban, amikor a gyermek már sötétben, korlátozott látási viszonyok között indul haza az iskolából, hogy ruházata, táskája elősegítse a jobb láthatóságát, ezért célszerű fényvisszaverő elemeket vagy ilyen tulajdonsággal rendelkező mellényt ráadni. A világos vagy feltűnő színű (sárga, narancssárga) öltözék passzív védelmet jelent a gyermek számára, hiszen a járművezető ennek köszönhetően korábban észreveszi őt.

A kisiskolások a szabályok szükségességét már megértik. Ebben az életkorban kerülnek új és új közlekedési helyzetekbe, már nem kizárólag gyalogosként. Egyre gyakrabban válik szükségessé számukra, hogy magatartásukat valamilyen szabályhoz igazítsák. Valódi jelentősége a szabályok megtanulásának, a jelzőtáblák megismerésének ettől a kortól válik indokolttá. A szülő által közvetített minta beépül a gyermekek közlekedési magatartásába, ezért nagyon fontos, hogy akár gyalogosként, kerékpárosként vagy autósként egyaránt jó példával találkozzanak.

A játékos tanulás kecsegtet ebben a korban a legnagyobb eredménnyel, amikor a gyermek már belátja a közlekedési szabályok fontosságát és még elfogadja a szülő által követendőnek tartott magatartásmintákat. A gyermekek a balesetek felében - bármilyen hihetetlen is -, de a járművek utasaiként sérülnek meg. Ennek ismeretében ki-ki maga döntse el, hogy mindent megtett-e gyermekei életének, testi épségének megóvása érdekében!?