Mi is az a közlekedésbiztonság?

Mit takar ez az összetett fogalom: közlekedés és biztonság? Létezik egyáltalán biztonságos közlekedés? Milyen tényezők befolyásolják? Mit tehetünk a növelése érdekében?

Aki hosszú évtizedek óta a közúti közlekedésben éli a szakmai mindennapokat, óhatatlanul szívügyének tekinti a közlekedésbiztonságot és annak folyamatos fejlesztését. A közlekedés biztonsága és zavartalansága fontos társadalmi érdek.

A mozgás az élet szinte minden területén a mindennapok velejárója. Az ember számára a helyváltoztatás olyan elengedhetetlen szükséglet, amely önmagában is veszélyforrás, és az egyre gyorsuló közlekedés még több veszélyt rejt magában. Mindez különböző közlekedési igényeket támaszt. Mindeközben egyre nagyobb figyelmet kap az emberi élet megóvása, ezáltal pedig mind nagyobb teret kap a közlekedés biztonságának növelése. 

A közúti balesetek hatalmas nemzetgazdasági veszteségeket is okoznak. A nagy teljesítményű, biztonságos és manapság egyre inkább környezetbarát közlekedési rendszerek létrehozása és fenntartása munkahelyeket teremt, ami gazdasági és környezetvédelmi célokat szolgál. 

Ne feledjük, hogy a közlekedés során tanúsított helyes magatartás a gyermekkortól kezdődően folyamatos társadalmi tudatformálással érhető el! Minden közlekedési képzésen – legyen szó akár egyszerű kategóriás elméleti, vagy közlekedési szakember képzésről – az elsők között merül fel a közlekedés nagy hármas egysége, amely egyben a közlekedésbiztonság fokozására irányuló erőfeszítések három alapvető befolyásoló tényezője is. Ezek:

• ember,
• jármű,
• út és környezete.

E hármas egység az, amely körül a közlekedésbiztonság fejlesztése forog, és amelynek középpontjába az emberi tevékenység áll, hiszen ez az, amely a másik kettőt alapvetően befolyásolhatja.

Az évtizedek óta tartó tudatos közlekedésbiztonsági fejlesztések, az osztott pályás gyorsforgalmi utak, lakott területen kívül vezető elkerülő rendszerek, a forgalmas útkereszteződések jelzőlámpás kiépítése, körforgalmak kialakítása, mind-mind a közlekedő ember megóvását szolgálják. 

A balesethez vezető okok közül a legkisebb részarányt a műszaki hibák képezik. A fejlesztéseknek köszönhetően egész sor aktív és passzív biztonsági elem védi a közlekedőket. Az aktív biztonsági berendezések lényege, hogy miképpen lehet egy járművel kockázatos helyzetekben is elkerülni a balesetet, vagyis ezek az emberi hibák korrigálását szolgálják. A teljesség igénye nélkül néhány példa ezekre:

• AA (Attention Assist) elalvás jelző,
• ABS (Anti-lock Braking System),blokkolásgátló,
• ACC (Adaptive Cruise Control), távolságtartó tempomat,
• ASR (Anti-Slip Regulation) kipörgésgátló,
• BLIS (Blind Spot Information System) holttérfigyelő rendszer,
• EBA (Emergency Brake Assist) vészfékasszisztens,
• ESP (Electronic Stability Program) közismerten menetstabilizátor,
• LDWS (Lane Departure Warning System) sávelhagyás-jelző rendszer,
• LKAS (Lane Keep Assist System) sávtartó rendszer.

A passzív biztonság szerepe egy már bekövetkezett baleset kimenetelénél a kárkövetkezményeinek csökkentése.

Most tekintsük át a 2020. évi magyarországi személyi sérüléses balesetek egyes adatait (forrás: KSH, megyei rendőr-főkapitányságok).

Magyarországon 2020-ban 13 745 db személyi sérüléssel járó baleset történt. Halálos kimenetelű baleset 419 db, melyben összesen 454 személy halálozott el. A fő baleseti ok a gyorshajtás volt, amely az esetek 34%-át teszi ki. A vizsgálatok során kiderült, hogy az egyes balesetek oka éppúgy visszavezethetők az abszolút gyorshajtásra, mint a relatív gyorshajtásra.

Az összes baleset 24%-a az elsőbbségi jogok meg nem adása miatt történt, 16%-a pedig a kanyarodási szabályok megsértése miatt. A maradék 25% a nem megfelelő követési távolság tartása, a gyalogosok hibája, az előzés, továbbá egyéb figyelmetlenségi okok miatt következett be. 

A balesetek 65%-át a személygépkocsi-vezetők, 12%-át a kerékpárosok, 8%-át a tehergépkocsi-vezetők, 4-4%-át a motorosok és a gyalogosok okozták. 1% autóbusz miatt következett be.

Örömteli, hogy hosszú évek elteltével 2020-ban jelentősen javultak a baleseti statisztikák, bár ebben – a szakértők véleménye szerint – fontos szerepet játszott a pandémia miatti leállás, illetve az erősen csökkentett üzemmódban működő gazdaság. Tény, hogy 2010 óta a tavalyi volt az első, amikor az előző évhez képest több mint 2800-zal csökkent a személyi sérüléses balesetek száma.

Végezetül emlékezzünk Dr. Gerhard Munsch, német közlekedés-pszichológus szavaira, aki a közlekedésbiztonság növelésének elkötelezett híve volt. Rájött, hogy a biztonságosabb közlekedés elérése érdekében elsősorban a közlekedő embert kell magasabb szintű képzésben részesíteni, és az egész társadalmat ilyen értelemben megreformálni. Megalkotta a Defenzív taktika nevű elméletét, amelyet A gépkocsivezető-képzés új útjai című könyvében ismertetett. 

Ma is érvényes három alapelve így hangzik:

• A tilosat sohasem
• A kötelezőt mindig
• Olykor még a megengedettet sem. 

Ma már minden közlekedő tudja, hogy a defenzív kifejezés alapvetően a távolságtartásra és ennek a legkülönbözőbb elérési módjaira utal. Jön hozzá számtalan konkrét ajánlás, amelyek  mindegyike egy-egy lehetőséget kínál a forgalmi konfliktusok elkerüléséhez, amelyek, ha úgy tetszik, az életben maradás biztosítékai a közúti közlekedésben. 

Munsch munkájában méltó partnerekre lelt olyan korabeli magyar közlekedési szakemberek személyében, mint Moharos Kálmán, Dr. Sepsey József és még sorolhatnánk, akiknek tevékenységét a professzor nagyra értékelte.

Nekünk, kései utódoknak nem lehet más a célunk, mint hogy munkásságának és közlekedésbiztonsági intelmeinek nagyobb publicitást adunk. 

Felhasznált irodalom:

• Dr. Gerhard Munsch: A járművezető-képzés új útjai. A defenzív taktika.
• Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1972.
• Szabó József Zoltán (2001): Gépjárművek aktív és passzív biztonsági rendszerei PPT.