Kisgyermekek közlekedése, közlekedésbiztonsága, közlekedésre nevelése

Mikor alkalmas egy gyermek az önálló közlekedésre? Mikor érdemes megtanítani őket az alapvető szabályokra? Milyen veszélyek leselkednek rájuk a közlekedés során? Összefoglaltuk a legfontosabb tudnivalókat.

Európai Uniós adatok alapján a 0-14 év közötti fiatalok halála minden 10. esetben közvetlenül közlekedési balesetből adódik, és – gyalogosként, utasként, kerékpárosként – fogyatékossá, ill. mozgáskorlátozottá válásuk legfőbb oka is a közlekedési balesetekben keresendő. 

A szakértők és gyermekpszichológusok általános véleménye alapján a közúti közlekedés során a gyermekeknek legalább tíz éves korukig szükségük van megfelelő támogatásra és felügyeletre.

A közlekedést eredendően felnőttek alkották felnőtteknek: a táblák, jelek elhelyezése, és ezek üzenete gyermekek számára nehezen hozzáférhető és értelmezhető. A kicsik közlekedési képességeit életkori sajátosságok határozzák meg. 

Nézzünk most egy életkor szerinti felosztást:

1-3 éves kor: csak felnőtt kezét fogva közlekedhetnek!

Mivel fizikálisan sem alkalmasak az önálló közlekedésre, baleset is általában a felnőttek gondatlansága miatt érheti őket. Leggyakrabban utasként szenvednek el sérülést a gépjárműben. Megfelelő gyermekbiztonsági rendszer alkalmazása megvédi őket, és már korán rászoktat a „saját” ülés használatára.

A legkisebbek nem figyelnek a többi közlekedőre, csak saját mozgásuk érdekli őket, veszélyérzetük még nincs. A legtöbb sérülés elesésből, felborulásból adódik, ezért a „MEGÁLLJ” parancsot már most nagyon erősen rögzíteni kell bennük.

3-6 éves kor: mindig kísérettel!

E korosztály számára már érdemes és célszerű megtanítani az alapvető közlekedési szabályokat tanítani. Hogyan kell átkelni a zebrán? Miért zöld/piros a kisember a lámpában? Mit tegyünk, ha nincs gyalogos lámpa? Mit jelent a STOP vagy a háromszög tábla? Az 5-6 éves gyerekek már szeretnek „önállósodni”. 

Érzékelésük, látásuk fejlettsége függ az életkortól. Ebben a korban még korlátozott a látómező és a periférikus látás. A kisgyermek jobban észleli a tőle távolodó, mint a felé közeledő tárgyakat, látóélessége csak fokozatosan fejlődik ki. Úttesten áthaladáskor látszólag szabályosan néz körül, de függetlenül a látottaktól, ösztönösen, gyakran balesetveszélyesen cselekszik. A hang irányát nehezen határozzák meg, és a mozgások észlelése, különösen a távolság becslése nagyon pontatlan ebben a korban. A távolságokat jelentősen nagyobbnak látják, mint amilyenek azok a valóságban.

A magasan elhelyezett táblák, jelzések természetes látómezőjükön kívül esnek. Autók mellett állva szemmagasságukban átláthatatlan karosszéria van, nem üveg. Járművek felett átnézve nekik nem információ egy járműtető közeledése. Óvódás korú gyermeknek az autó csak akkor autó, ha látja a kerekeit is.

Ennek a korosztálynak legjellemzőbb balesetveszélye a kirohanásos, illetve hirtelen felbukkanásból bekövetkező balesettípus. Ennek okai részben a korlátozott látómező, részben pedig a látást korlátozó akadályok lehetnek.

6-7 éves: egyedül még mindig nem!

Az általános iskola első osztályában megszaporodó gyermekbalesetek jelzik a kisgyermek közlekedési környezetbe illeszkedésének nehézségeit, és figyelmeztetnek a szülői kíséret, felügyelet fontosságára. A gyalogosátkelő helyeken iskolakezdő gyermekeket rendszerint gázolásos balesetek érik. 

A „zebrát” a kisgyermek többnyire teljes biztonságot jelentő szigetnek tekinti, és nem készül fel a váratlan helyzetekre. Kerékpározásuk már magabiztosabb. Tanításuk alapja a példamutatás legyen! 

8-10 éves: első lépések önállóan

Ebben a korosztályban a gyerekek már gyakran közlekednek önállóan gyalog és kerékpárral egyaránt. Főleg az iskolába menet és onnan hazafelé éri őket baleset, ezért ennek szem előtt tartásával célszerű megválasztani az oda vezető útvonalat. Ne feltétlenül a legrövidebb, sokkal inkább a legbiztonságosabb utat ajánlott választani!

Speciális terület, a tömegközlekedés

A gyerekek nagy része valamilyen tömegközlekedési eszközön jut el az iskolába. Magától értetődő, hogy csak akkor indulhat el egyedül, ha jól ismeri az útvonalat, tudja, hol kell fel-, le- és esetleg átszállni. Azonban a járműveken való utazás szabályaival is tisztában kell lennie: felszállás, utazás közbeni elhelyezkedés, leülés, állás, kapaszkodás, hátitáska levétele, leszállás, autóbusz elindulásának kivárása.

Csak akkor utazhat egyedül, ha felnőtt kísérővel már ezeket a szabályokat biztonságosan végre tudja hajtani.

Végül a fent olvasottakkal kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy a KRESZ több helyen is külön szabályozza a gyermekek közlekedésben való részvételét. Alapvető szabályok, amelyeket célszerű mindig betartani:

• gyermekszállítás jelzőtábla,
• főútvonalon 6 éven aluli gyermek felügyelet nélkül nem tartózkodhat,
• két 10 éven aluli gyermeket az általuk elfoglalt ülésen egy személynek kell tekinteni,
• a gépkocsiban 150 cm-nél alacsonyabb gyermek csak a testméretéhez és testsúlyához igazodó kialakítású gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható,
• a 3 évnél fiatalabb gyermek csak gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható, 
• főútvonalon 12. életévét be nem töltött személynek kerékpározni tilos!

NE FELEDJÜK, GYERMEKEINK JELENTIK A JÖVŐT!

Forrás:

A GYERMEKEK BIZTONSÁGOS KÖZLEKEDÉSRE NEVELÉSE
Tudományos Diákköri Konferencia, Dolgozat, Horváth Dóra, PAJDII
https://adoc.pub/a-gyermekek-biztonsagos-kzlekedesre-nevelese.html
https://www.gyerekbiztos.hu/biztonsagos-kozlekedes-gyerekekkel-93
http://www.eletuton.hu/attachments/attachment/930/Gyermekeink_a_kozlekedesben_screen.pdf