Autósiskola és a vizsgahelyszín kiválasztása

A döntésnél számos tényezőt kell mérlegelni: költségek, oktatás minősége, helyszín, az oktatók és az iskola hírneve. A Vizsgaközpont szakértője ezek között segít eligazodni.

Látott már negyvenezer forintért görögországi nyaralást repülővel meghirdetve? Mert létezik ilyen, de az ár mellett természetesen mindig ott látható egy „kis csillag”, ami a hirdetés alján található apró betűs költséglistára utal. Jobb helyeken az apa hívja „kis csillagnak” a lányát, napjainkban viszont más értelmezése lett ennek a kifejezésnek, mert e nélkül szinte már nincs is hirdetés. Az apró betűs listában felsorolt plusz költségelemek (kötelező utasbiztosítás, kerozin hozzájárulás, reptéri illeték, stb.) összességében akár az utazás meghirdetett árának felét is meghaladhatják.

Egy-két autósiskola is él ezzel a lehetőséggel, néha nem igazán korrekt módon. A tanuló kérdez: mennyibe fog kerülni a jogosítvány? Az iskola pedig tételesen felsorolja a neki fizetendő tételeket, ezek közül egyet sem hagy ki. De nem biztos, hogy megemlít olyan tételeket, amelyek költségként jelentkeznek, és amelyeket ki kell fizetni ahhoz, hogy valaki megkapja az áhított rózsaszínű kis kártyát, azaz a vezetői engedélyét.

Az autósiskola választás amúgy sem könnyű döntés, hiszen van a kínálat nagy a kis iskoláktól az ország több pontján megtalálható nagy iskolákig. Az átlag tanuló három gondolattól vezérelve keresi a számára megfelelő opciót (a sorrend sokszor nem azonos): (1) legyen jó, (2) legyen olcsó, (3) legyen gyors. Ebből a három feltételből sokszor bármelyik kettő megvalósulhat, de a harmadik valahogy nem jön össze. Ami jó és olcsó, az ritkán gyors, ami jó és gyors, az nem lesz olcsó, és ami olcsó és gyors, az szinte biztos, hogy nem jó.

Így hát fel kell állítanunk egy fontossági sorrendet, aminek – lehetőség szerint – az első helyén a minőségnek kell szerepelnie. Igen, talán ezt a legnehezebb felmérni, hisz objektíven nem mérhető. Oktató koromban több esetben is megkérdezték tőlem az érdeklődő tanulók, hogy ugye nem kiabálok!? És én nem értettem, miért feltételezik rólam, hogy kiabálok. Aztán az évek során azzal szembesültem, hogy igen, van olyan oktató, aki kiabál a tanulóval. Rossz hírük – sokszor akár elferdítve is – gyorsabban terjed, mint a jó.

Ennek ellenére a jó oktatónak sem kell reklám. Mindenkinek van az ismeretségi körében valaki, aki nemrég tanult vezetni, és jó érzéssel tud ajánlani autósiskolát vagy oktatót. Szakmai körökben büszkeséggel töltheti el az adott oktatót, amikor egy családnál két vagy akár három generációt is taníthatott vezetni. Sokszor előfordul, hogy több év vagy évtized távlatában is megkeresik az adott oktatót, mert ragaszkodnak hozzá, hogy a gyerek is nála tanuljon. Megkockáztatom, hogy egy jó oktatóért érdemes akár többet is utazni, „áldozatot hozni”, hisz a tanulóórák élménye egy életre meghatározza a vezetéshez való viszonyunkat. Nem mindegy, hogy kényszerből vezetünk, vagy örömmel nyúlunk a kulcsért reggel munkába menet.

A helyszín kiválasztása szintén izgalmas dolog. Amikor a szomszéd lépcsőházban van egy autósiskola, akkor az ember nem vágyik órákig zötykölődni a tömegközlekedési eszközökön. Azt kell mérlegelni, hogy az elméleti képzés és ügyintézés, illetve a gyakorlati órákra való utazás mennyire vállalható a jelentkezők számára. Ahol van elméleti képzés, ott ritkán van gyakorlati oktatás. Ahol az oktatás zajlik, ott nem biztos, hogy vizsgalehetőség is van, így az esetek jelentős részében utazni kell. A kérdés adott: hányszor, mennyit, és kiért? Mármint miért? Mert az ember szívesen vállal plusz terhet olyanért, amit szeret, amit szívesen csinál, csak ezt jó előre tisztázni.

És persze fontos szempont a pénz is. Ez sem egyszerű, hisz az elmélet esetében az adott tanfolyam meghatározott költséggel bír, ha az ennek keretében nyújtott képzési óraszám kevés, akkor otthon, önállóan is lehet pótolni a hiányosságokat. A gyakorlatnál egy minimum óraszám van meghatározva, ami a tanulók jelentős részénél – főleg a „B” kategóriánál – kevés. Autót vezetni otthon nem lehet megtanulni legálisan, és az, amit apu, anyu, barát vagy barátnő tanít, nem biztos, hogy vezetéstechnikailag jó. Ők sok dolgot már rutinból megoldanak, amit nem is annyira egyszerű egy kezdő tanulóvezetőnek elmagyarázni. A focihoz hasonlóan Magyarországon sokan hiszik azt, hogy a vezetéshez is értenek, de ez közelről sincs így. Több kezdő vezető „szenvedi meg” a családtag „jóakaratát”, amikor az oktató által tanítottakat akarják otthon erőből megváltoztatni, mert saját technikájukat tartják jónak. Aztán következik a vizsga, és ott szembesül a tanuló, hogy az oktatója által elmondottak egyeznek meg a vizsgakövetelményekkel. Téves elképzelés, hogy csak legyen meg a jogsi, majd lassan, óvatosan kezdek vezetni, otthon pedig segítenek. Amit meg tudnak spórolni a gyakorlati képzésen, az jó eséllyel az önálló vezetés során veszélyhelyzetet, akár balesetet is okozhat.

Talán az segíthet a jó döntés meghozatalában, ha több autósiskola írásos tájékoztatóját, a jelentkezővel kötelezően megkötendő szerződését is elolvassuk, összehasonlítjuk, majd rákérdezünk a különbségekre. Nem érdemes elkapkodni a döntést, nyerhetünk egy-két hetet, akár hónapot is, de azt tudomásul kell venni, hogy a tudás megszerzéséhez idő kell. Két hét alatt nem lehet angolul megtanulni, ami igaz a vezetésre is.

Tanulni kell, türelmesnek kell lennünk magunkkal szemben, hisz egy életre szóló tudás kapujában állunk. Ha nem találjuk meg a közös hangot oktatóval, akkor se szorítsuk össze a fogunkat, hanem a már említett tanulmányi szerződésben leírt lehetőséggel élve kezdeményezzünk oktatócserét vagy akár iskolaváltást is!

Szőllősi Gábor, a Vizsgaközpont Pest Megyei Vizsgaszervezési és Utánképzési Osztályának vezetője